Chapter Eight

Sziasztok, sajnálom az egy hét késést, de a suli nagyon lefoglalt, persze volt időm írni, de ki is fáradtam és nem ment az írás.. Nem szerettem volna erőltetni, mert akkor valami sz*rt adok ki a kezemből..És azt én nem tehetem meg, hogy ezt tegyem veletek! Jól van, most már befoghatnám, ugye? Jó olvasást! <3

"Apa, büntetésbe kerültem hétvégén!" "Apuci, holnap csővelhetek jó pár órát a suliba!" "Drága édesapám! Tudod, hogy nagyon szeretlek, sőt imádlak, tudod az úgy történt, hogy hirtelen büntibe kerültem.." "Apa, holnap nem érek rá!" "Mizu, fater? Holnap zúztam a suliba büntit leülni!" Na, de most mégis komolyan? Hogyan mondjam el apának? Remélem nem lesz annyira mérges.. És egyáltalán mit mondjak, miért is kerültem büntibe? Mit találjak ki, hogy Aeront ne keverjem bele? Na és, hogyha ez miatt még ő is rádob egy büntetést és nem mehetek vasárnap fotózásra? Kész őrület lenne.. Kérek egy jó ötletet!
Míg hazafelé sétáltam folyamatosan a kezemben lévő telefonba pötyögtem Sophfie-nak. Próbált nyugtatgatni neten keresztül, hogy nem lesz semmi baj míg én őt azzal, hogy, ha nem akarja akkor nem fog megtörténni hétvégén az ami. Halk lépteket hallottam magam mögött. Egyáltalán nem foglalkoztam vele hisz miért is kellene. Egy normális ember megy hazafelé a munkából, iskolából vagy egy szchiopata fickó sétál utánam maszkkal a fején?! Azért ekkora hülye én se lehetek, naponta jönnek-mennek el mögöttem emberek. Miért is rabolnának el? Nadrágja összesúrulodótt lába között amiből az következtettem le, hogy egyre gyorsabban szedte lábait mögöttem. Kicsit gyorsabbra vettem a tempót és a telefonomat is elraktam. Hátra nem mertem nézni, hogy még előnyt is nyújtsak a mögöttem lévő emberkének. A lábaim, a kezeim az egész testem remegni kezdett mikor már úgy éreztem elég közel van hozzám. Próbáltam olyan gyorsan szedni lábaimat, ahogy csak tudtam, de ő elkezdett futni, ahogy én is, de mint mondtam már én nem vagyok jó a futásban.. A futópad más.. Jól van, bevallom még mindig nem tudom, hogy más-e vagy sem! Egyik kezével befogta a számat a másikkal pedig átkarolta az egész testemet. Már védekeztem volna – próbáltam volna menekülni -, de megszólalt. Hát persze, hogy a fülembe kell suttognia. Mert miért is ne? Így van ez amikor elrabolnak befogják a szádat majd belesúgják: "Ha nem ellenkezel nem fog fájni!"
- Kicsi lány, hova sietsz?
Mivel számat befogta csak dünnyögni tudtam.
- Shhh.. Nyugodj le, kicsi lány, senki sem bánthat, rendben? Itt vagyok és megvédelek!
Annyira lassan mondta, hogy kezdtem megnyugodni finom leheletétől ami az orcámat simította. Kezét lassan lecsúsztatta másik keze mellé. Kicsit hátrébb húzott majd egy röpke mozdulattal arcomat felé fordította majd megcsókolt. Persze, tisztában voltam, hogy ő volt az. Ki nem ismerné fel a hangjáról? Ellöktem magamtól. Nem szeretném, ha ezt megtudná bárki is, hogy mi.. Szóval igen, most már mi mik vagyunk.
- Bocs, bocs! - emelte fel magasba a kezét.
- Miért kellett ennyire rám ijesztened? - támadtam le.
Azért eléggé felhúztam magam. Ki nem húzná fel magát? Ilyen esetbe mindenki azt hiszi, hogy el akarják rabolni, ő meg.. Ő meg itt hülyéskedik..
- Jól van, na! Nyugi, szivi! Csak hülyéskedtem! - fogta meg mindkét karomat kezeivel.
- Nincs nyugi, érted? Kurvára rám ijesztettél! És, hogyha jön valaki és hívja a rendőrségét, mert azt hiszik, hogy elakartál rabolni akkor mi lesz? Ha?
- Istenem! Nézz már körbe Lu.. - mutatott körbe az utcán. – senki nincs itt. – váltott át suttogásra majd közelebb lépett hozzám.
Most esett le valami.
- Szivi? - sandítottam.
- Igen. Szivi, bébi, cica – kezdte sorolni beceneveimet. -, cuki, pinki, vöröske, kicsilány.. - sóhajtott.
- Jól van, elég lesz! Na gyere menjünk! - mondtam majd elindultam.
- Lu! - szólt utánam.
- Mi van? - fordultam meg és akkor vettem észre, hogy még mindig az eredeti helyén áll.
- Üljünk be kajálni!
- Hova?
- Csak gyere már! - intett majd elindult.
Aha, persze, hogy én menjek utána.. Na még mennyire, hogy nem. Mentem tovább, hazafelé.


- Az isten szerelmére Luanna Perez! - kiáltott utánam.


Gyorsan szedve a lábait felém haladt majd karomnál fogva húzott magával.


- Állj már le! - kiáltottam rá.


- Most már megint mi a retkes kurva bajod van? - káromkodott.


- Nem akarok menni, érted?


- Nem nagyon érdekel, érted? - utánzott. - és amúgy is – lépett közelebb. - szerintem Luácska szeretné kiélvezni utolsó perceit mielőtt apucikája büntibe ítéli.. - vágott kamu szomorú fejet.


- Haha.. Nagyon vicces vagy. - nyújtottam rá a nyelvemet.


- Tudom. - és megint utánzott.


- Na akkor hová megyünk? - váltottam témát.


- Arra gondoltam, hogy.. Mi? Belementél? Jesszus Mária! Luanna Perez velem fog randizni! - tette össze a kezét az ég felé pillantva.


- Ez nem randi! - jelentettem ki. - Csak te..khmm..meghívtál kajálni, érted? - sandítottam.


- Aha. - húzta el a szót.


- Jól van, befejezhetnéd! Na akkor hova is megyünk? - sürgettem.


Komolyan még ebbe is képes voltam belemenni csak, hogy húzzam az időt, az apámmal való beszélgetés miatt..


- Kfc, Mc Donalds, Burger King? - pillantott rám.


- Te most komolyan ilyen gyorsétterembe szeretnél vinni ahol egészségtelen kajákat zabálhassunk? - hadartam el egy szúszra.


- Öhmm.. Hát jah. - enyhült meg.


Egyik ilyesfajta étterembe se voltam még, apa soha nem vitt ilyen helyekre. Miért is vitt volna? Mindig is rosszakat mondott az ilyenekről? Egyszer megkóstolod majd akarsz még egyet és még egyet majd még egyet és elhízol.. Mindig ezt adta be. Kicsit zavarba jöttem.


- És öhmm.. - néztem oldalra – a Mc Donals az jó?


Kitört belőle a röhögés. Most mi baja van? Mit mondtam? Elég szarul esnek az ilyen dolgok. Miért nem mondja szemtől szembe a frankot? A fülemig vörösödhettem tőle.


- Most meg mi olyan vicces? - kérdeztem.


- Rosszul mondtad, Mc Donalds. - nevetett fel újból.


- Bocs! - ráztam meg a fejemet.


Már a sírás határán voltam és képes lettem volna nyomban itt hagyni, de magához rántott.


- Hogy lehet ilyen...? - néztem szemeibe.


Kíváncsian fürkészte arcomat majd kezét tarkómra tette.


- Ilyen..? - halványan elmosolyodott.


Talán ez volt ez az a mosoly ami a legjobban illik hozzá. Ez a halvány mosoly. Nem vigyorog, nem szomorú, se nem gonosz, se nem mérges arckifejezése. Ez volt a hozzáillő.


- Ilyen köcsög! - nevettem kínosan majd rácsaptam a mellkasára.


- Ezt bóknak veszem. - puszilta meg az arcomat majd homlokát az enyémnek döntötte.


- Ne vedd annak, jó? - néztem szemeibe.


Olyan volt mintha a világ nem is létezett volna.


- Jó. Megcsókolhatlak? - kérdezte és ajkaimra pillantott.


Szemeit le se tudta onnan venni.Válaszul csak hosszasan és szenvedélyesen megcsókoltam. Reméltem, hogy nem látott meg minket egy olyas személy aki pletykálkodna az apámnak vagy Bellnek. Alig akart elválni tőlem, ennek hatására csak hátráltatott. Pár lépés után megálltam majd eltoltam magamtól. Rávigyorogtam majd előkotortam a táskámból a vörös rúzsomat és egy mini tükört. Megigazítottam a rúzst a számon, mert teljesen szétkenődött.


- Tudod, sok ilyen szart kell venned! - pillantott a kezemben lévő vörös rúzsra.


- Mert? - pillantottam rá majd elindultunk.


De, hogy most melyik étterembe arról fogalmam sincs, csak elindultunk..


- Mert úgyis szétkenem.. Basszus.. - állt meg hirtelen. - Az én szám nem olyan? - kapta ki a kezemből a tükröt.


Fuhh.. A kezemet a számra tapasztva kezdtem el nevetni, hogy ne nagyon vegye észre, de ez semmit sem ért..


- Ne nevess! Inkább szedd le rólam ezt a..fúj.. - törölte meg a száját. - Mondom ne röhögj! - vette fel jebb a hangját már ő is félig nevetve. - Gusztustalan ez az izé és – húzta el a száját. - az íze, mint a.. jó nem tudom minek, de nincs olyan jó íze.. Ígérd meg, hogy nem használsz ilyet többet! - nézett rám.


- Hah.. - álltam meg. - te nekem, te ne – köröztem az ujjammal. - ez a kedvenc rúzsom. - mentem tovább.


Erre csak megrázta a fejét majd folytattunk utunkat. Idő közbe kiderült, hogy a Kfc-be tartunk. Ott mik is vannak egyáltalán? És, ha nem fog ízleni a kaja mit csinálok? Minek is gondolkodok amúgy ezen? Csak lenyomom valahogy a torkomon a kaját! Ha nem akkor valahogy kidobom amikor Aeron nem látja.. Jó azért nem.. Vagy igen? Miután beértünk beálltunk a sorba. Rengetegen voltak, életemben nem láttam még ennyi embert egy helyen! Jó, de igen, talán, nem tudom.. Már ott álltunk, hogy felvegyék a rendelésünket, amikor rájöttem valamire. NÁLAM NINCS IS PÉNZ! Úristen.. Na nézzétek meg, mekkora egy marha vagyok! Kifizetettem vele magamat! Nem kell félreértelmezni a mondatot!


- Te mit kérsz? - pillantott rám Aeron.


Mindenki azt várta, hogy én mit kérek és végre kinyögöm. A sorban is egy páran türelmetlenkedtek.


- Kérj már valamit! - kiáltotta egy férfi.


Aeron elővette a legcsúnyább nézését majd a pasasra pillantott akinek kigubbadt a szeme és visszabújt a sor mögé. Rámosolyogtam Aeronra.


- Sa..


- Olyat kér amilyet én! - mondta Aeron helyettem.


A nőci aki a kasszánál állt felírta a többihez. Mérgesen néztem Aeronra aki csak intett a fejével, hogy üljek le az egyik asztalhoz vagy mi a tökömhöz. Leszokhatnék a káromkodásról. Eddig is így beszéltem vagy ez megint Aeron miatt van? Mi megint? Jaj! Engedelmeskedtem kérésének és leültem az egyik asztalhoz. Elbabráltam a telefonommal mikor valaki megszólított:


- Srácok, az a csaj – biccentett a fejével egy nálam pár évvel idősebb srác a haverjainak. - az aztán egy bomba! Stipi stop! - mondta majd leült mellém.


Értetlenül néztem a srácra aki a szemöldökét húzogatta. Most így közelebbről jobban megfigyeltem. Fekete oldalra söpört haja és barna szeme volt. Fehér izompólót és egy egyszerű szürke laza gatyát viselt. Persze teljesen széttette a lábat mintha azt hinné, hogy én oda akarok mászni. Úristen..


- Szia, cica. Van gazdád? - vigyorgott és kezét az én székem hát támlájára tette.


- Hmm.. - vakargattam az államat mire felcsillant a szeme. - Nekem nem gazdám van hanem barátom. - mosolyogtam rá.


- Aha, de most egyedül vagy szóval lenne kedved..?


Aeron fura tekintettel sétált az asztalhoz majd leült velem szembe.


- Hát te ki vagy? - nézett furán a srácra akinek még jó magam se tudom a nevét.


- Ohh..Baszd meg Aeron. Miért kell minden jó csajt elvenned? - kérdezte már már állva.


Erei csak úgy kidagadtak a nyakán. Idegessége akár az egekbe szökhetett. Fogta magát majd elment. Hál' istennek.


- Én is örültem neked. - integetett a srác után.


- Ez meg ki volt? - suttogtam majd egyenesbe ültem.


- Csak egy srác az előbbi sulimból.. Nem annyira érdekes, tudod az a...


- Ki nem mond! - állítottam meg mire elmosolyodott.


Miért nem mondja el? Biztos, hogy érdekes lehet.. Jó, már amennyire, de ha már – nem is tudom, hogy most igen vagy nem – együtt vagyunk akkor megoszthatná velem ezeket a dolgokat is. Inkább magamba tartottam majd az ételre pillantottam. Mi ez? Saláta is volt benne meg minden, elég jól nézett ki. Már az illatára is rákaptam, mintha drog lett volna. De most ez egyáltalán egészséges? Apa mit fog ehhez szólni, meg aztán a holnapi büntimről?! A colát észre se vettem..Mostanáig. Kezembe vettem a poharat majd ittam belőle pár kortyot. Aeron már nagyba ette, bocsánat falta, mint egy disznó a kajáját. Csak úgy néztem rá, hát fiút így enni se láttam még. Apám se eszik ennyire.. Ennyire gyorsan.. Atyaságos ég! Én meg..? Még meg se kóstoltam.. És, hogyha beteg leszek? Lu, egyél már ebből a kibaszott kajából! Mikor hagyom én abba ezt a beszédet? Idők kérdése.


- Kóstold már meg! - motyogta teli szájjal majd a kezembe adta az enyémet.


- Jól fogom ezt egyáltalán? - pillantottam rá.


Már megint egy újabb "komolyan gondoltad ezt" nézést megkaptam.. Beleharaptam. Tényleg jó íze volt amit elég hamar el is fogyasztottam. Kicsit furcsának tartottam, hogy egy ekkora nagy méretű ételt én betudtam kebelezni. A hasamat fogva dőltem hátra a széknek.


- Tele vagyok! - nyávogtam.


- Akkor a sült krumpli az enyém! - vette el a burgonyát.


- Na, na! - legyintettem meg az ujjamat. - Add csak vissza!


Szomorúan, de visszaadta. Felsóhajtottam. Kezdtem már megsajnálni ezt a kamu arcot.


- Együk meg ketten! - csúsztattam az asztal közepére.


- Imádlak! - küldött puszit.


- Csak akkor, ha adok valamit, mi? - nevettem kínosan.


- Tudod jól, hogy nem! - nyalta meg a száját.


- Remélem is. - mosolyogtam kissé elpirulva.


Visszamosolygott fogait megmutatva. A krumplit is kivégeztük és már úgy éreztem, hogy már többet nem tudok enni pedig jó lett volna egy fagyit is lenyomni. Csak egy a gond! Már nem fér sehova! És biztos, hogy felszedtem vagy két kilot. Fantasztikus! Hizlaljuk fel Luát akció kipipálva, mi? Beszélgettünk még egy kicsit, szó esett a szülök szétválasztásáról, de nem nagyon részleteztünk semmit. Ez a téma még mindig kemény nálunk, ahogy észrevettem.. Most megigazítottam az egész sminkemet amit Aeron végigszenvedett.. Fújjogott, hogy hogy tudom azt a szart felkenni magamra meg, hogyha kidobom jobb életük lesz, mint az arcomon.. Hát jól van, Aeron. Lassan hazabattyogtunk és jöhetett a végítélet! Huhh.. Kicsit félrehívtam apát, hogy beszélhessünk.. Leült az ágyamra és várta, hogy mikor fogom végre elmondani azt amit akarok.


- Ha valami női probléma akkor ne tőlem kérj segítséget! - állt fel a kezét fenntartva.


- Apa! - szóltam rá. - Nincs semmilyen női probléma csak az van, hogy holnap..khmm.. - köhögtem egyet – szóval büntiben leszek. - dünnyögtem a kezembe.


- Mi? Nem értettem!


- Büntetést kaptam, na! - mondtam ki.


- Te büntetésben? - mutatott rám majd elnevette magát. - Hogy én már mikor vártam ezt! - csapta össze a tenyerét. - Nyugi, ez belefér! Na és, hogy csináltad? - nevetett.


És még örül neki.. Hogy örülhet ennek? Most szobafogságot kellene, hogy adjon, mint minden normális lánynak, de nem teszi. Miért? Talán fiút akart és azt, hogy nevelhesse a nagy böhöm állatott arra, hogy viselkedjen közbe pedig élvezi, hogy mekkora egy marha. De azért örültem, hogy ennyivel megúszhattam ezt az egészet és..dobpergést..vasárnap mehetek fotózásra, ez az!


- Hát ilyet is csináltam meg olyat is.. - billegtem és a körmeimet piszkáltam lenézve rájuk.


- Jó akkor nem kell elmondani! Bár nem is baj! - kacsintott majd kiment.


Ki az a szülő aki örül annak, hogy a gyermeke büntetésbe lesz? Ja, az én apám. Hirtelen Aeron nyitott be.


- Na mi volt? Bár, ahogy elnéztem az előbb eléggé feldobott volt.. - nézett "utána".


- Úgy, ahogy mondod. Kicsattant az örömtől. Azt mondja: Hogy én mikor vártam ezt! - utánoztam apámat.


- És elmondtad, hogy miért kaptad? - sandított.


- Rákérdezett, de csak azt mondtam, hogy ilyet is meg olyat is.. - válaszoltam.


- Jaj, te lány! - sóhajtott fel.


- Meg hát VALAKIT meg kell védenem. - hangsúlyoztam ki a szót.


- Nem kell megvédened, már rengeteget kaptam anyámtól a sok bünti miatt szóval nem annyira érdekes..


- Tudod mi az érdekes? - kérdeztem.


- Mi? - húzta össze a szemöldökét.


- Az, hogy nem említették meg azt, hogy miért jöttünk haza egy órával később.. - gondolkodtam el.


- Örülj neki! - nevetett.


- Mert?


- Mert most miért ne?


Homlokon csaptam magamat. Röhögve magához ölelt, de sajnos nem bírta abbahagyni ezzel engem is sikerült megfertőznie a nevetéssel. Hihetetlen ez a fiú.