Hevesen falta ajkaimat. De még mennyire tetszett ez nekem.. Kezei fenekemre vándoroltak, megmarkolta őket mire szájába nyögtem. Nyelveink vad táncot jártak egymás szájába. Bele túrt a hajamba. Egy nagy rugaszkodással lábaimat dereka köré fontam miközben felfelé vitt az emeleten. Ajtó nyikorgását hallottam akkor biztos, hogy feljutottunk. Az ágyon landoltam. Ő fölöttem én alatta.
- Tudtam én, hogy nem kellesz ez a ruha. - motyogta a számba miközben a nadrágomat próbálta kigombolni.
Becsúsztatta a kezét lábaim közé.
- Elég! - toltam el magamtól - Nem lehet! - álltam fel majd begomboltam a nadrágomat.
- Mert? - nézett rám.
- A testvérek nem lehetnek együtt.. - léptem ki a szobájából.
- Nem vagyunk testvérek! - jött utánam.
- De azok leszünk! Érted? - fordultam vele szembe.
- Miből gondolod!?
- Érzem, érted? - szerintem kezdek megörülni..
- Akkor rosszul érzed! - lépett közelebb.
- Nem! - toltam el ismét magamtól.
- A bátyus nagyobb ezért parancsolhat a húginak.. - csókolt meg.
- A testvérek nem lehetnek együtt! - ismételtem meg újra ezt a mondatot.
- Nem vér szerintiek vagyunk.. - magyarázta.
- Nem mondod? Rájöttem.
- Akkor meg? Szabad! - simította meg az arcomat.
- Ha össze is jönnénk egyből megtiltaná valamelyik szülő.. - néztem szemeibe.
- Miért tiltanák meg?
- Szerinted, hogy nézne az ki, hogy apámék összeházasodnának mi meg együtt vagyunk.. Ez azt hiszem szabálytalan vagy mi. - vakartam meg a fejemet a szituációhoz.
- Nem fog itt senki összeházasodni.. Nyugodj meg! Szétválasszuk a két öreget oszt' csá!
- Hallod te magad? Leöregezted az apámat.. Meg a saját anyádat.. - nevettem.
- Nem nagyon izgat. - derekamnál fogva húzott magához majd megcsókolt.
Azok a puha ajkak..
- Apáék hova mentek? - kérdeztem rá pillantva.
- Azt mondták - lépett közelebb -, hogy hajnali 3-kor jönnek, mert dolgoznak, de azt is megemlítették - simította meg az arcomat -, hogy bemennek egy szállodába..Nem is tudom miért. - játszotta az ártatlant majd megfogott és a pultra ültetett. Kezeit csípőmön pihentette majd vitte egyre lejjebb..
- Én azt hiszem - hámoztam le a kezeit - elmegyek fürdeni - sunyin elvigyorodott - egyedül.. - tettem hozzá, mielőtt velem akarna fürdeni.
Ellöktem magamtól és futottam fel a szobámba a pizsimért, de ő jött utánam. NE! Rettentő gyorsasággal kotorásztam elő a ruhámat mikor kifelé indultam neki ütköztem. Hogy lehetek ekkora hülye? Persze, hogy belé fogok botlani hisz jött utánam.. Hogy lehetek ekkora sügér? „Lu, te sem vagy normális!” vagy „Téged sem az eszedért fognak elrabolni!” Nem szeretném ha elrabolnának..
- Hova, hova? - állta el az utamat.
- Fürödni,fürödni. - utánoztam mire felkacagott.
- Biztos? - sandított.
- Biztos.
- Akkor jó,menj! - engedett át.
Rávicsorítottam majd indultam a fürdőbe,de ő rácsapott a seggemre.
- Fuh, ez jól esett. - vigyorgott mire hasba böktem.
Hasához kapott mire elnevettem magamat.Beszaladtam a fürdőbe majd magamra zártam az ajtót.
- A lyukon keresztül látlak. - mondta.
Én meg ráfabrikáltam a kilincsre egy törülközőt. Jó ízűen felnevettem munkámon majd elkezdtem levetkőzni végül megfürödtem. Kijöttem a fürdőből. Síri csönd. Egy villany se ég. Elment csicsikálni vagy mi? Felmentem. Aaron szobájából fény szivárgott ki és hangokat lehetett hallani. Tévézik a hülye gyerek.. Huhh.. Ezt is megúsztam. Szép lassan bementem a szobámba majd óvatosan próbáltam becsukni az ajtót, hogy nehogy meghalljon. Már a víz is kivert. Bebújtam a pihe-puha ágyikómba és próbáltam volna elaludni ha egy kar nem ölelt volna át.. Felsikítottam.
- Shh.. - fogta be a számat.
Gyorsan felkapcsoltam a kislámpámat ami az éjjeli szekrényemen volt.
- Mit képzelsz te magadról? - vágtam fejbe a párnámmal - koszosan befekszel ide? Na húzzál kifelé fürdeni! Takarodj! - mutattam az ajtó felé mire felállt és kiment.
Csak gyorsan aludjak el.. És, hogyha álmomba megerőszakol? A kis szadista.. Kicsi cuki Aaron babák lennének..Jesszus.. Miket hordok én itt össze? Tiszta hülye vagyok. Míg ezen gondolkoztam lassan benyitott Aaron. Amúgy egész jó kis tervet eszelt ki.. Tanulhatnék tőle. Elállja az ember útját, átver, leönt vízzel, megeszi a müzlidet, megszorongat.. Mondom én! Tanulni kell tőle.. Na szóval bejött majd befeküdt mellém. Átkarolta a derekamat.
- Most amúgy mi van közöttünk? - kérdeztem egy idő után.
- Több,mint barátság? - kérdezett vissza.
- Nekem haragudnom kellene rád amiért ilyen köcsög voltál velem.. - fordultam felé.
- Te se voltál valami leányálom. - ültem fel mondatára.
- Hjaj.. Úgy érzem ez nem helyes. - néztem rá amennyire lehet a sötétben..
- Minden dolog helytelen.
- Ezt most nem értem. - húztam össze a szemöldökömet.
- Nyugi - ült fel ő is majd megfogta a vállamat - én se értem. - röhögött mire homlokon csaptam magamat.
Ekkora hülyét. Én is felnevettem majd hirtelen minden megváltozott. Síri csönd honolt közöttünk. Az órám ketyegését lehetett hallani. Forró csókot lehelt a nyakamra a mellettem lévő fiú. Rám vetette magát. Most amúgy mi is van közöttünk? Mit is érzek én ő iránta? Nem utálnom kéne? De olyan csábító és veszélyes.. Nem! Lu! Ébredj! Ez csak egy álom! Megcsíptem magamat már amennyire a karomhoz értem. Szájába szisszentettem. Egyáltalán nem vette észre. Chh.. Most akkor én belezúgtam az osztályom legdögösebb pasijába..? Lu ez egy álom!Nem nem az.. Ajh. Akkor miért csókolom? Baszki tényleg bejön ez a mocsok szexmániás, izmos, jóképű cuki, aranyos, szép szemű, mézédes szájú majom.. Ahh. Miért kínzom magamat? Sötét volt mégis észrevettem valamit. Az mi ott az oldalán? Gyík? Krokodil?
- Aaron.. - motyogtam a szájába.
- Mondjad te istennő. - Az lennék? Egy istennő?
- Mi az, az ott az oldaladon? - hirtelen el vállt ajkaimtól majd "felköpte" a villanyt.
Hát ez nem krokodil se gyík. Hanem egy..kígyó?Felém fordult, hogy tökéletesen lássam.Az oldalán végigment egy kinyúlt kígyó amibe az volt beleírva: „Most már egy sokkal jobb helyen vagy, Apa.”
- Azt hittem sose veszed észre.. - nevetett.
- Egyik reggel se vettem észre.
- Úgy látszik sötétbe jobban látsz, Hercegnő. - csókolt meg. - Haha.. - nevettem gúnyosan.
- Apa mikor meghalt akkor tetováltattam magamra. - nézett mélyen szemeimbe amitől kissé elpirultam.
- De miért pont kígyó? - tűrtem hátra egy tincset fülem mögé majd lehajtottam a fejemet.
- Régen kígyót tartottunk.. Apa imádta csak miután meghalt el kellett adnunk mert egyikőnk se mert beadni neki bármit nem, hogy még kitakarítani a helyét.. Azt mindig apa csinálta én meg csak néztem ahogy anya is.. De várjunk.. - gondolkodott el - azt hiszem, hogy tropicariumba vittük.. Igen, igen, oda! Túl nagy is volt.. Meg állítólag csak egyedül bírja.. Nem tudja elviselni a társaságot..
- Aha. Értem. - mosolyogtam.
- Ha van kedved.. - fogta meg a két kezemet -, de csak ha van kedved elmehetünk megnézni - felcsillant a szeme, s láttam, hogy fontos lenne számára.
Mosolygott. Ezt a mosolyt nem sokszor lehet látni rajta.
- Hát végűlis.. Elmehetünk, de csak ha van kedved. - kacsintottam.
- Hjaj. - sóhajtott fel - nekem van, és neked vöröske? - sandított. Válaszul megint homlokon csaptam magamat majd elkezdtem nevetni..
- Nem tudom, hogy mennyire tolakodó lesz a kérdésem - hajtottam le megint a fejemet -, de megkérdezhetem, hogy - államnál fogva felemelte a fejemet, hogy szemébe tudjak nézni. Ahogy szemébe néztem meg se tudtam szólalni. Szeme gyönyörűen csillogott.
- Mond, édesem.
- Én..én.. - dadogtam. Féltem válaszától. Féltem, hogy megharagszik rám.
- Kérlek mond. - simította meg ujjbegyével arcomat majd homlokát homlokomnak döntötte.
- Apukád.. - sütöttem le szemeimet és elkezdett remegni az egész testem.
- Hé, nyugi.. - húzott az ölébe - nincs semmi baj.. Mond el Aaron bácsinak, hogy mit szeretnél. - nevetett fel játékosan.
- Apukád miben és mikor halt meg? - fejemet mellkasának döntöttem, hogy ne keljen szemébe néznem.
- Először is nem haragszom. Tuti, hogy ezért nem mondtad.. - gondolat olvasó.. Azta.. Mondom én, hogy tanulnom kellene tőle.. - Két éve és rengeteget ivott, cigizett.. A vonat alá ugrott.. - hajtotta fejét vállamra.
- Úristen.. - szakadt ki belőlem.
Szorosan magamhoz öleltem. Beszívtam férfias illatát majd eltoltam magamtól és próbáltam minél szenvedélyesen megcsókolni, hogy nyomot hagyhassak benne.
- És a te..?
- Hmm..? - néztem rá értetlenül.
- A te anyukád? - kérdezte.
- Pár éve.. - telt meg könnyel a szemem - rákban.. - csuklott el a hangom.
Magához szorított majd lekapcsolta a villanyt és lefektet az ágyra, mint valami sérültet. Még mindig hiányzik anya és mindig is fog. Reménykedem abban, hogy hátha egyszer visszajön, de tudom, hogy soha nem fog.. A temetőbe se nagyon járok, mert akkor csak még jobban minden felelevenedik és még rosszabb minden. És most itt van az Armstorng család.. Soha nem fognak eltűnni innen? Persze szeretem Aaront, de nem akarok velük lakni.. Lehet, hogy a végén minden még komolyabbra válik.. Hallotta egyre hangosabb sírásomat még jobban megszorított. Éreztem melegségét. Jól esett, hogy közelembe érezhettem. Csak egy kicsit kerültünk egymáshoz és máris belé szerettem? Vagy ez most, hogy is van? Lentről furcsa zajokat lehetett hallani. Egyszerre ültünk fel az ágyban. Egy lámpa felkapcsolódott. Meghallottam apám és Bell hangját. Ne! És valaki jön felfele.. Semmi esélye nem volt Aaronnak, hogy átmenjen a másik szobába.. Szuper. Gyorsan visszafeküdtünk az eredeti helyzetbe. Halkan benyitott valaki. Érezni lehetett lassú mégis hangos lépteit.
- De aranyosan alszanak.. - suttogta. Aaron anyja volt az. Amit legutoljára érzékeltem az egy fényes vaku volt. Lefotózott minket. Megvan az első közös képünk.
***
Lassan kinyitottam szemeimet. Aaronhoz bújva találtam magamat. Egyenletesen szuszogott mellettem, arcizmai elgyengültek. Milyen aranyos.
Nagyon imádom :3
VálaszTörlésNagyon imádom :3
VálaszTörlés