Chapter Six

Ma lehetséges, hogy még egy rész következik, mivel megvan írva és szeretném, hogy az instagrammos olvasóimmal haladhassak együtt. Persze itt kissé át van javítva néhány dolog, meg még írok is hozzá:) Jó olvasást!:)

Hirtelen mellettem egy fiú orra bukott, az, az elesett. Mit sem törődve az előbbiekről, elkezdtem nevetni majd mentem tovább. Sírni és nevetni egyszerre, nem a legjobb érzés. Hogy tudnak nem a lábuk elé nézni? Csak mentem tovább, nevetve.. Majd megint eszembe jutott anya. Miért kellett, hogy eszembe jusson? Na, mindegy. Ajh.
- Lu? - kérdezte valaki mögöttem mire hirtelen megtorpantam és hátra néztem.
Haja ázott volt, így kissé félre állt neki. Persze pólója se maradt az eredeti. Teljesen rátapadt így láthatóvá váltak izmai. Megtörölte arcát, de eközben csak rajtam villogtatta barna szemeit.
- Mit akarsz? - kérdeztem flegmán.
Még ilyenkor is képes vagyok emberekkel, így beszélni, vagyis főként ilyen állapotban.
- Minden rendben? - lépett közelebb.
Szemeibe ijedtséget véltem felfedezni.
- Annak látszik? - kérdeztem sírva.
- Hát..nem.
- Akkor meg? - újra szemeibe néztem megfordultam és elindultam.
Hallottam, ahogy közeledik felém. Elkezdtem futni minden erőmből. Tudni illik rólam amilyen vékony vagyok nem az erősségem a futás.. Járok edzeni és futó padozok, de az nem olyan.. Vagy olyan? Az "életemért" futottam.. Nem néztem hátra, mert akkor előnyt nyújtok számára.. Hirtelen neki ütköztem és majdnem elestem, de ő elkapott.. Milyen filmbe illő. A nap megjelent és szivárvány keletkezett. Ezt meg, hogy? Talán varázslat?
- Gyere.. - húzott magához.
Ez volt az utolsó szó amire emlékszem..

*

Kinyitottam szemeimet és..bumm..itthon találom magamat. Miért hozott haza? Miért nem hagyott ott az esőben..egyedül.. Hogy ott dögöljek meg? Ezért kapsz tőlem egy fekete és egy piros pontot, Armstrong. Hirtelen belépett az ajtón én meg.. Én meg úgy nézhettem ki, mint egy halott..vagyis azt tetettem, hogy alszok.. Éreztem, ahogy lesüpped az ágy mellettem.. Lerakott valamit az éjjeliszekrényemre.. Gondolom teát mivel ilyenkor jól néz ki, hogy kint esik az eső és mi meg bent teát szürcsölgetünk.. Várjunk csak! Már megint esik az eső? De hisz.. Jó hagyjuk. Nagyon, de nagyon érezni lehetett, hogy közel hajolt hozzám mivel arcomon éreztem levegő vételét.. Egy puszit nyomott a szám sarkába majd fülem mögé söpört egy tincset..
- Na most jól megbaszlak, kicsi lány! - suttogta a fülembe.
- Na még mit nem! - nyitottam ki a szemeimet.
- Tudtam én, hogy fent vagy! - nyúlt az egyik bögréért vigyorogva.
- Tudtam én, hogy forró tea lesz! - nevettem majd felültem.
Felültem és csak akkor vettem észre, hogy fehérneműbe fekszek az ágyban. Magamra húztam a takarót majd elvettem a kezéből a bögrét. Belekortyoltam. Csipkebogyó tea, a kedvencem. Honnan tudta? Lua! Honnan a fenéből tudná? Hisze ez az egyetlen egy fajta tea itthon, te! És sikeresen megégettem a nyelvemet.
- Nem mondta neked senki, hogy utálom forrón a teát? - kérdőn pillantottam rá.
- Akkor hozzak hideget? - húzta mosolyra a száját.
- Most megkapod a "te ezt most komolyan gondoltad" nézésemet, Aaron. - hadartam el majd úgy néztem rá és..elnevettem magamat.
- Nagyon jó volt! - vigyorgott.
- Kösz. Amúgy mióta vagyok fehérneműbe? - néztem rá komolyan.
- Azóta mióta haza hoztalak. - mondta.
- Aha.
- Ez egy jel! - kisfiúsan csillant fel a szeme.
- Az erőszak jele. - nevettem kínosan.
- Az. - értett egyet.
- Hát te se vagy komplett az biztos..és miért vetkőztettél le, szadista?
- Mert vizes voltál, szadista.
- És miért voltam vizes, szadista?
- Na jó, ezt most fejezd be. - szólt rám.
- Hűha..valaki ideges.. - forgattam a szemeimet mire rám morgott, mint egy kutya. Elkezdtem nevetni majd ő is csatlakozott. Felállt majd az ablakomhoz sétált a bögréjével.
- És mi volt a bajod? - kérdezte rám pillantva majd beleivott a teájába.
- Közöd?
- Van, húgi.
- Húgi? Hány éves voltál?
- Ha?
- Mikor ejtett fejre anyád? - fiúk.. Semmit sem értenek..
- Nem ejtett fejre hanem földhöz vágott.. - mondta halál komolyan mire kigubbadtak a szemeim. Földhöz vágta? Jól tette! Vagy nem? Nem.
- Komolyan? - kérdeztem még mindig lesokkolva.
- Még csak az kéne.. -, hogy kapná be a bal bokám..
- Szóval nem? - álltam fel.
- Dehogy.. - mondta ki.
Leraktam a bögrémet az asztalra majd előkotortam valami elviselhető ruhát és próbáltam minél gyorsabban magamra kapni. Mikor megfordultam észrevettem, hogy engem néz.
- Mióta bámulsz? - vettem szaggatottan a levegőt.
- Elég régóta, hogy tudjam.. Mit is kell tudjak? - vakarta meg az állát -, hogy utálod, ha bámulnak..
- Azta - csaptam össze a két kezemet - milyen okos vagy Aaronka. És tetszett? - kérdeztem úgy, mint egy kisgyerektől.
- Láttam már jobbat. - nézett végig rajtam. Hát kösz.
- Hány csaj vitt már az orgazmusig? - néztem rá szúrósan.
- Ki számolja? - nevetett kínosan. Baszd meg.. Szemforgatás.
- Szóval egy kúrógép vagy. - állapítottam meg.
- Túlzásba azért ne ess.. - emelte fel a mutató ujját.
- Csak az igazat mondom. - dőltem neki a szekrényemnek.
- Te mindig csak az igazat mondod..
- Miért, te nem?
- Attól függ.. - válaszolta. - Mibe hazudtál?
- Van pár dolog, de nem hiszem, hogy rád tartozna.. - nézett a szemeimbe.
- De van, bátyus. - Fúj kimondtam, hogy Aeron Armstrong a b..b..szóval az.
Már a hányinger kerülget..
- A húgi túl kicsi ezért a húgi nem tudhatja.. - mondta dedósan.
- A bátyus túl nagy ezért a bátyus egy mérhetetlen faszfej.. - utánoztam mire felnevetett.
- Nem vagyok a bátyád. - nézett mélyen szemeibe.
Ez a nézés. Olyan..olyan más.
- Én meg a húgod. - fordultam el tőle "duzzogva".
Újból elnevette magát amiért nekem egy vigyort csalt az arcomra.
- Duzzog a húgi. - jelentette ki kisfiúsan mire elmosolyodtam.
- A bátyus meg egy idióta seggfej. - váltottam az eredeti hangomra.
- Mondtam már.. Nem vagyok a bátyád.. - húzta el a szót.
- Én meg a húgod. - váltottam vissza.
- Hozzak csokit?
- Hmm? - fordultam meg.
- Na végre, hogy megfordultál. - amint kimondta megint nézhette a csodás hátamat.
- Jó akkor nem kapsz csokit!
- Hozzad már! - kiabáltam.
- Jól van.. - mondta flegmán majd kiment én meg mentem utána.
Basszus én nem is ehetek csokit. És hol vannak apáék? Mikor elkéretszkedtem még itthon voltak.. Most meg? Jó nem is érdekel..
- Inkább mégse kérek.. - mondtam ki.
- Hát, ha lenne se kapnál.. - nevetett.
- Először is te nem is tudnád, hogy van itthon..
- Én mindent tudok.
- Francokat..
- De-de. Kérdezz bátran! - támaszkodott meg a pulton.
- Mikor születtem? - léptem egyet előre.
- Nehezebb kérdés nem volt? Amúgy 1996.10.08.
- Hol?
- Peru.
- Kedvenc színem?
- Fehér. - Honnan tudja?
- Kedvenc kaja?
- Pizza. - Mégse eszek annyit..
- Kedvenc ital?
- Cola. - Baszd meg..
- Mióta van tetkóm?
- 2013.10.09 a szülinapod után egy nappal mivel a szalon 07.-én zárva volt..
- Honnan tudsz ennyi mindent rólam? - néztem rá szúrósan.
- Vannak embereim. - lépett közelebb.
- Miért akartad ezeket tudni rólam? - hátráltam.
- Olyan nincs, hogy bárkiről ne tudnék valamit. - lépett még egyet előre.
Falnak ütköztem. Meleg testét nekem nyomta amitől felnyögtem. Belenéztem abba tökéletes szempárba ami ajkaimat vizslatta. Lesütöttem szemeimet és úgy haraptam be a szám szélét. Kívántam csókját, bármennyire is szemét volt velem, és még büntibe is juttatott. De ott van Mark. Vele mi legyen? Lehet, hogy csak egy fellángolás volt? Eddig, hogy hogy nem vettem ezt észre, hogy Aeron jön be? Bejön? Miért akarom azt, hogy megcsókoljon? Miért akarom azt, hogy karjaiban legyek? Miért akarom őt?
- Csókolj meg!