Chapter Two

Sziasztok, meghoztam a 2.részt:) Remélem tetszeni fog, és egy nap alatt elértük a több, mint 500 megtekintést:) Köszönöm nektek*-* A blog még fejlesztés alatt áll, nemsokára fejlécet is fogok rendelni:) Már az első résznél is volt Aeron szemszögéből:) Most is lesz, de ez később megfog változni:) Hát szerintem nem lett a legjobb, de igyekszem mindig a legjobbat kihozni:) Jó olvasást xx

//Aaron// 

- Ébresztő! – Kiabált anyám miközben befelé jött a szobámba. Semmi kedvem nincs ma költözködni! Csak aludni szeretnék! Megrázta a vállamat mire felmordultam és a párnámat a fejem alá temettem. – Kelj fel! Aeron! – Rázta megint a vállamat.
- Hagyj békén! Semmi kedvem elköltözni és aludni szeretnék! – Dünnyögtem.
Hallottam ahogy széthúzza a függönyömet majd kimegy a szobámból. Hál’ istennek, vége a rémálmomnak! Végre aludhatok! Már majdnem visszaaludtam mikor hideg vizet éreztem a nyakamnál. Eszembe jutott ami Lua-val történt. Nem érdekelt, hogy a nyakába ömlött. Biztos, hogy nem veszem le a szememet arról a nagy mellű csajról. Ahhh. Egyből fölültem mire anyám az ágyam sarkába tette a ruhámat. A fürdőbe mentem majd elintéztem a dolgomat. Mikor kiléptem észrevettem, hogy már pakolásznak. Hát pakoljanak is. Én biztos, hogy nem fogok nekik segíteni.. Ha annyira költözködni akarnak akkor pakolásszanak ők nehogy már én.
- Aaron drágám segítenél? – Cipelt ki anyám egy zsákot.
- Azok az én ruháim? – Mutattam a zsákra.
- Amint látod, lesz mit kipakolnod. – kacsintott – segítenél?
- Ezek után biztos nem. – Mondott erre egy flegma „jó”-t. Bepakoltak a kocsiba ahova én is be kellett, hogy üljek, mert elvisznek az új házunkhoz.. Pffff.. Hagyjanak már! Ajh. Idegesen trappogtam le majd szétterültem a kanapén.
- Aaron!
- Te mondtad tegnap este, hogy érezzem magam otthon! – Mondtam majd bekapcsoltam a tévét. Kezdtem megéhezni ezért kunyeráltam kaját. Azt mondták bármit ehetek. Hmm. Mit is egyek. Pasiból vagyok, de odavagyok a zabpehelyért. Kivettem a hűtőből a tejet majd a szekrényben talált pelyhet. Megcsináltam majd vissza leültem a kanapéra tévét nézni. Nyugodtan dolgozzanak csak, én tuti, hogy nem fogok nekik segíteni.

//Luanna//

Hangos zajra ébredtem. Még szombaton se hagynak aludni? Ahhh. Csak legyen már egy kis nyugalmam könyörgök. Párna alá temettem a fejemet és próbáltam visszaaludni. Már vagy fél órája itt forgolódok és nem tudom, hogy mit csináljak. Folyamatosan zajok szűrödnek be a szobámba. Kezdek már megörülni. Kikeltem az ágyamból majd összecopfoztam a hajamat. Felvettem a köntösömet majd kiléptem az ajtómon. A szemben lévő szobát festették. Aaron ott fog aludni. Igyekezzenek is vele, mert nálam egyszer sem fog aludni az egyszer biztos. Levánszorogtam a lépcsőről majd azt vettem észre, hogy Aaron a nappaliban tévézik és az én reggelimet zabálja. Olyan mérges lettem, hogy kinyomtam egyből a tévét.
- Mégis mit képzelsz magadról? Miért az én reggelimet kell megenni? Ha? – elvettem a müzlis dobozt, persze, hogy egy árva darab nem volt benne – mindet megetted? Legalább hagyhattál volna. Tudod mit menj a francba. – fejen ütöttem a dobozzal majd sarkon fordulva mentem tovább – ja és – fordultam vissza – legalább nem hízol el még jobban. Csak, hogy tudd ez diabetikus volt.
- Hát itt nem én vagyok a kövér! – Kiáltott utánam mire felé vettem az irányt. Megfogtam újból a müzlis dobozt majd szájon csaptam vele. Megérdemelte.. Gonoszan rávigyorogtam. Felállt majd megszorította mindkét csuklómat.
- Befejezted? – emelte fel a hangját amitől megijedtem.
Teljesen elsápadtam a szemeim könnybe lábadtak. Hogy kiabálhat rám és szorongathat meg? Mit képzel magáról? Ki ő? Hát biztos, hogy nem az apám, hogy parancsolgasson nekem.. Felszisszentem erős szorításától mire engedett fogásán. – Bocs én, én nem akartam – nézett szemeimbe.
Miért kér bocsánatot? Hisz direkt akarta.. Vele lakni..? Már maga ő egy kihívás.. Mi lesz én velem? Meddig kell még elviseljem őt? Csak tűnjenek már el innen!
- De, nagyon is akartad. – Néztem én is szemeibe majd mentem volna el, de visszahúzott.
- Lu, én sajnálom, nem akartam. – Hajtotta le a fejét.
- Sajnálod? Hah.. Hálátlan tahó. És, ha még egyszer Lu-nak hívsz, nagyon megjárod! – Kirántottam kezeimet az ő kezei közül majd akkora pofont kevertem le neki, hogy még nekem fájdult meg a kezem. – Utállak! – arcához odakapta kezét. Nem is figyeltem őt tovább inkább fölmentem vissza a szobámba és magamra zártam az ajtót. Mit képzel magáról? Majd én teszek én arról, hogy innen eltűnjön. Apám boldogsága a fontos azt mondtam. És az enyém? Az enyém nem, ugye? Utálom őt és az egész családját! Nagyon megfogja ezt még bánni! Az már nem is kérdés,az anyja is mehet a pokolba..

//Aeron//

Hogy tehettem ezt. Istenem! Ahh. Anyámtól biztos, hogy kapni fogok.. Felsiettem utána, de már zárva volt az ajtaja.
- Lua, engedj be! Hallod? Engedj be! – kiabáltam és már az ajtón is dörömböltem, de nem nyitott ajtót. Szuper! – Nyisd már ki! Hallasz? – erre anyámék is kijöttek.
- Mi történt? – Kérdezte Mike (Lua apja)
- Mit csináltál, Aaron? – Emelte feljebb a hangját anyám. Elég szar lehet a hallásuk, hogy fentre nem hallatszott, hogy vitatkozunk, de mindegy..
- Semmi közötök hozzá! Lua, kérlek szépen engedj be! – Dörömböltem újból.
- Hagyj békén, tűnj el, szívódj fel! – Ordította sírva.
- Tudod mit, inkább te is! Tűnjetek el mind a faszba! Hagyjatok engem is békén a picsába! Utálom mindannyiótokat! Költözzünk össze, jó móka lesz! A faszomat! – Mondtam majd lementem az emeletről. Felkaptam a cipőmet majd elmentem a házból.

**

Hosszan nyomtam a csengőt mire valaki végre kijött a házból.
- Aeron, te mit keresel itt? Vagyis miért jöttél? – Kérdezte Ken.
- Elegem van! Utálom anyámat! Utálom Luannát! Mindenkit utálok! – Dühöngtem.
- Mit csináltál már megint? – Fonta össze karjait előttem majd beljebb vezetett.
Szépen részletesen elmeséltem barátomnak. Családi ügyekről vagy bármi másról nem nagyon szoktunk beszélni, de most megtettük.
- Kérj tőle bocsánatot, ennyi az egész! – Mondta.
- De már megtettem.
- Akkor kérj tőle megint! – Összepacsiztunk majd indultam hazafelé. Elég későre járt már az idő. Mikor hazaértem sóhajtva mentem fel az emeletre majd bekopogtam.
- Lua, figyelj, én borzasztóan sajnálom, ha már az ajtót nem nyitod ki legalább mondj valamit! – Vártam, de még életjelet se adott magáról. Leültem a földre és vártam, hogy kijöjjön. Most bocsánatot akarok kérni máskor meg utálom.. Hogy is van ez? Ha valakit utálok azt utálok is.. De ő benne van valami más.. Nem is tudom.. Hisz ő egy egyszerű lány.. Vagy mégsem? Sokszor megfordul az agyamban, hogy miért festeti a haját.. Volt már szőke és vörös, vörös és rózsaszín, vörös és narancssárga.. Miért festeti ennyiszer a haját? A sok festéstől nem kellene, hogy kihulljon neki? Vagy lehet, hogy egy mitikus lény vagy egy ufo? Természetfeletti lények nem is léteznek.. Vagy mégis? Nem tudom, hogy mennyi ideje ülhettem itt, de már kezdett megfájdulni a seggem.. Felálltam és már menni akartam amikor kattant egyet a zár. Az ajtó elé léptem. Szemei kisírtak voltak, haja szanaszét állt és még mindig a reggeli ruha volt rajta.. Ennyire megbántottam volna? Ennyire sebezhető? Beakarta zárni az ajtót, de kezemmel megtartottam. Beléptem a szobájába majd becsuktam az ajtót. Hirtelen hátrálni kezdett és megint elkezdett sírni.
- Kérlek ne bánts! – hátrált még egy lépést hátra – Kérlek! – suttogta maga elé.
- Soha nem bántanálak! Bocsánatot szeretnék kérni, teljesen elborult az agyam. Kérlek! – Mikor sír még gyönyörűbb, ahogy a könny a szemében megcsillan.

Egyszerűen káprázatos. Válaszként csak megölelt.

- Ígérd meg, hogy többet ilyet nem csinálsz! – Rengetegszer elborul az agyam. Ez valami apai örökség..
- Ígérem! – suttogtam hajába – ígérem soha nem foglak bántani!
- Aeron!
- Igen?
- Ígérd meg, hogy nem nevetsz ki! – Tettem fel az egyik mutató ujjamat.
- Ígérem!
- Éhes vagyok! – Nevetett. Homlokon csaptam magamat majd próbáltam visszatartani a nevetésemet. Végül nem bírtam tovább.. Szétröhögte magamat.. Levonszoltam a lépcsőn majd megtálaltam neki. Vacsorát felszolgálok neki? Ilyet se sokszor csinálok.. Sőt egyáltalán nem.. Jesszus, úristen! Mi lett én velem? Talán hatással van rám?
- Most akkor mi volt ez az egész? – Jött ide Lua apja. Reméltem, hogy nem fog bemártani.. De semmi sincs kizárva.. Lehet, hogy még mindig ugyanúgy utál.. A helyében én is utálnám magamat..
- Csak annyi, hogy megette a zabpelyhemet. – Magyarázta.
- Aha.. - Húzta el a szót Mike majd elment és helyette az anyám jött ide. Fasza.
- Én nem veszem ezt be, gyerekek. Tudom mi történt. Aeron fogd vissza magad vagy gondok lesznek! - legyintette meg az ujját - sajnálom Lua, de..
- Neked csak Luanna! - nézett rá szemrebbenés nélkül Lua.
- Sajnálom Luanna, de ma Aeronnal kell aludnod..- folytatta.
- Tessék? - nyíltak nagyra a szemei. Muhahaha!
- A festék még nem száradt meg és addig nem tudunk bepakolni.. - magyarázta majd elment.

//Luanna//

Miért csinálja ezt mindenki? Mond valamit majd elmegy.. Ajh.
- Elmentem fürödni! - kijelentettem majd felmentem a szobámba és előkotortam egy másik pizsomát. Egy fekete sportmelltartót, egy rövid laza fekete nacit és egy bugyit. Bevonultam a fürdőbe majd magamra zártam az ajtót, hogy még véletlenül se tudjon valaki bejönni. Lefürödtem, felöltöztem majd egy copfba felfogtam a hajamat. Kiléptem majd mondtam egy „jó éjt”-ot. Bevonultam a szobámba, szobánkba. SZOBÁMBA! Jó elég lesz már.. Megpillantottam egy szivacsot az ágyam végében. Biztos ott alszik Aaron. Hát az én ágyam az tabu az tuti. Befeküdtem az ágyamba majd becsuktam a szemeimet és próbáltam elaludni. Most amúgy miért is bocsájtottam meg neki? Hisz utálom.. Vagy mégse? Talán még fontos lesz ő számomra vagy ez csak egy megpróbáltatás? Nem is tudom.. Nyugalmamat az ajtó nyikorgása zavarta meg. Nem, hogy arra a kibaszott földön lévő szivacsra feküdt volna.. Nem.. Neki mellém kellett, hogy feküdjön.
- Takarodj már! - Püföltem a párnával nevetve. Nem tágított. - Aludni szeretnék, egyedül. - kezdtem mű sírásomat.
- Ne sírj már! - megakart ölelni, de én megütöttem egy párnával - Jó ezt megkaptam! Jó éjt vöröske! - mondta majd egy puszit adott az arcomra és majdnem sikerült lesmárolnia, fasza. Mondjuk el az egész sulinak szuper ötlet!